FUCK
THE
FU TU RE

vissza kellett volna mennem
hogy most ne a halált tartsam
egyetlen kiútnak
hogy ne nyomasszon a tény

mert vár ránk az otthon melege
az otthon melege ami kihűlt szobába
kimúlt emlékek után kapar

mert azt csinálom, kaparok az emlékek után
keresek vmi fanyarút, ami okot ad a fájdalmas arckifejezésemnek
de nem találok semmit, kapargatom csak a falakat és mesékből építek igazakat.
képeket képzelek, szavakat léptetek életbe
de ezek mind illúziók. egy vmi biztos. a hangulatok
ami akkor indulnak be mikor megnézek egy filmet, amit annyira szerettem gyerekként
vagy az ízek
tapintások

de szavakról, tettekről nincs emlékem.
emléknek gondolt elképzelések vannak csupán.
olyan nevetséges.
és én mégse tudok nevetni
se sírni
ami sztem a legrosszabb
mert se kifelé se befelé, sehova nemmegy semmi
és ezek percek se maradnak emlékek.
csak nehogy ne maradjanak ízek, illatok, érintések, hangulatok.
nehogy csak arra emlékezzem a fiatal felnőtt koromból, hogy
minden nap elvágyódtam innen és ez annyira erős volt, hogy nem engedett élni, de annyira viszont képes volt elgyengíteni, hogy meghalni képtelenné tegyen.

vissza kellett volna mennem, hogy bogyókkal nyomjanak tovább és megértett világképeket nyeljek be kicsinyke gombócba rohamként összerándult torkomba és gyomromba

hát nem vagyok egy sírós, olyan nehéz sírni, de
ezen a jubileumi 30y koncerten sírtam. mert sírni kell, mikor leül a színpadra és a közönség énekli neki, hogy ül és már csak ül és már csak üüÜüÜÜl ésmár csak ül és márcsak ül. jahaj és sötét van akkor, amikor vége van. bizony rohad sötét.
szóval ekkor vmi felszakadt és már nem tudtam énekelni, gombóc a torokba, majd meg fulladsz és a szemedbe a könnyek. zokogni szeretttem volna nagyon. leülni a csilalgok alá, hallgatni a dalokat és kisírni magam anélkül, hogy vki megkérdezné, hogy mibajom. az élet. azabajom.

úgyhogy a koncert végén megfogalmaztam hogy újra meg kell próbálnom azt, amit pár hónapja. thisisthe end. gúd báj krú wörld

sírni kell a 30ytól. hebi börzdéjt nektek fúk azért.

*kicsit szétvagyok esve. nemkicsit. FOO

felajánlom a halálom.
de ennek nincs is értelme.

akkor inkább csak a szerveim.


úgyszeretnék sírni, de nemtudok csak olyankor mikor szégyellem a könnyeim.
úgyfáj vmi ott legbelül.

hátnemtom.

megint sokat gondolok a halálra.

mentőövem. az egyetlen biztos mentőövem.

elegem van a tisztásból, a dzsungelbe akarok élni. sok ember látszólag boldog életet próbál élni a tisztáson és rohadtul fél, hogy egy dzsungelbe találja magát. nemmernek bejönni. pedig itt az élet. itt nincs képmutatás. a dzsungel az élet. nemkell a fény. aludni akarok. átakarom aludni az életet.

úgy szeretnék élni, hogy nincs senkim. nincs családom. az semmiképp.
mert akkor élhetnék drogosként napról napra. 30éves koromra teljesen szétesnék valószínűleg és meghalnék. amit cseppet sem bánnék, mert addig inger gazdag, élménydús életet éltem. és kurvára nem bánnék meg semmit.

így élhetek 60-70-80éves koromig, de semmi élet nincs kilátásba. szürke napok. pedig túl fiatal vagyok ahhoz elvileg, hogy így lássam a világot.

leszarom, egy drogos hülye állat akarok lenni, és igen, magamat akarom választani, nem az életet. és hamar akarok meghalni, mert nincs gusztusom ehhez a hányadék világhoz.
gúdbáj krúwörd.

a hiány az egyik legkibírhatatlanabb állapot.
annyira szenvedtet, hogy nem láthatom minden nap, nem ölelhetem soha,
nem lehet enyém soha... még csak nem is osztozhatok rajta

miért kell nekem mindig ilyenekbe bonyolódni? tényleg fájnia kell a szívnek, ami szeret.

a fájdalom és a szeretet nem létezik egymás nélkül. én meg nélküle nem létezem. a fájdalmat és a szerelmet, szeretetet is elviselem, de a hiányát nem. legyen minden, legyen semmi, de ő legyen nekem mindig. éljen túl. azt akarom, hogy éljen túl.

azt akarom, hogy mindent elmondhassak neki, hogy mindig felhívhassam, mindig ölelhessem. éljen túl. szeressen, hogy szerethessem.

szeretek szenvedni
szeretek rosszul lenni

szeretek mindent, amit mások nem

újra bebizonyosodott számomra, hogy a pszichiátria szart sem ér.
a felírt gyógyszerüket beszedtem mert kurva mindegy volt már akkor hogy mi, csak vmi történjen... mellékhatások ide vagy oda a lényg, hogy nem vagyok jobban és a memóriám romlott illetve állandóan jár kezem lábam és már észre se nagyon veszem. énmeg annyira gyűlöltem eddig azt, ha vki ezt csinálta.

buzi pszichiátria.

ja, a pszichonéninek meg biztos kurvára igaza van, hogy manipuláltam az átert. hát egy faszt. bár elég okos lennék hozzá. lehet ahhoz még nem vagyok, hogy belássam, igaza vvolt.

kiülni a feneketlen-tóhoz és kalinka szamovárt inni és szarni az egész kurva életre. szarni a holnapra, a tegnapra, a napra, a holdra. ha esik, akkor se elmenni, csak ott ülni és inni és szarni az egészre.
néha úgy érzem kellene nekem egy olyan "idegen" ember, akivel ezeket megtehetem. aki szintén szeretne szarni az egészre és nem kérdez és nem válaszol, és nem törjük a fejünket szarságokon, hanem akkor ott csak arról beszélünk, ami körülöttünk történik. nem számít ki vagy és honnan jöttél, hova tartasz. az számít, hogy itt ülsz és beleszarsz az egész baszott életbe.

merthogy szar az egész. és hiába próbálok tenni ellene, összesküdött ellenem a sors.

de persze ez a mondat is csak a gyengék védelmébe szól, hogy a sors így meg úgy. hát mindenki a saját sorsát alakítja és maga szabja a gyengeségeit és erősségeit. a kezünkbe van az életünk, hát mégis ki máséba lehetne???
mondom ezt úgy, hogy képtelen vagyok leküzdeni a szorongásaimat, pánikrohamaimat. de ezis csak azért van, mert szeretem őket. kb ők a biztos pontok az életembe akik minden nap jelentkeznek. én teremtettem őket, de mostmár ott tartunk, hogy ők irányítanak.
legalább a meghalni akarásról már letettek. vagy úgy fogalmazhatnánk, hogy én nyertem meg velük szembe azt a meccset.

amúgy ez a halál dolog is egy röhej. és az a legjobb az egészbe, hogy az is a te kezedbe van. ez nyugtat meg mindig. bármikor megtehetem. tehát megint ott tartok, hogy a sorsod te teremted.

de faszom ezt is egy kurva blogba kell leírnom? miért nincs egy olyan ember akivel ilyenekről beszélgethetnék? de faszom, úgysemértetek meg.

elöljáróban annyit az új életemről, hogy természetesen nem megy gördülékenyen

sőt hát igazából semennyire.

jó lenne effy-ként működni. nagyonjólenne

most csak erre vágyok

utálom a másnapot.

változtatnom kell az életstílusomon.

ma megtettem egy kezdő lépést e felé. sőőt, elvileg este folytatódik... remélem jó kis éjszakám lesz.

hátatfordítokamúltnak, a jövőt pedig én írom.

de rohadtul fáj a fejem
basszameg

ja, és utálom az iskolámat. utolsó kis senkinek érezhetem magam, hurray. vizsgadrukk,jah.

faszazértis.

menni kéne pannónia fesztre. nem megy vki pestről egyedül? társulnék.

Jó ez az idő. Egész tükrözi a belső világom, összhangban vagyunk. Jobban is érzem magam, de tényleg. Megyek alszok. Vagy nézek egy filmet. Mit nézzek? (Szavazásra bocsátanám, de úgy sem olvas senki, háh.) De abból is úgyis csak alvás lesz.

Szar az élet, ugorni kell. :] majd holnap. mindig csak holnap. de minden nap holnap van.

Igen, nekem is kell valaki.
Aki csak az enyém és akinek csak én vagyok. Érezni, hogy nem hiába van a szívünk és érezni azt, hogy minden titkodat megoszthatod valakivel, aki mindig ott van melletted, ha szükség van rá. Akitől nem kell félned. Akivel szorongás mentes vagy, nagyokat, felhőtlenül nevetsz és leszarjuk az emberi hülyeséget, a többi ember érzéstelenségét, a szürke arcokat, a közönyt. Ezek mind megszűnnének létezni, nem fájna már semmit, mert csak mi lennénk. Nekem nem jár egy ilyen ember?

Tudom, hogy én tehetek róla. De nem olyan könnyű a szíveddel széttörni egy nyomorult falat.

Hol vagy? Várok rád, kereslek, ha megígéred, hogy jössz, megígérem, hogy nyitott szemmel, emelt fővel járok ezután az utcán. Nem fogok félni többet. Csak gyere. Ne legyek egyedül. Veled szeretnék lenni. Bár tudnám, ki is vagy te.

Bár tudnám, ki is vagyok én.

sweet home

Sweet home. Hát persze. Alig várom, hogy vissza menjek Pestre. Nincs már olyan, hogy itthon. Olyan idegen minden.
A szobámnak is csak a fele utal rám. A többi inkább egy raktár. Az egész ház egy nagy ízléstelen összevisszaság. Zajos az élet itthon. Rossz kedvem van, aludnék állandóan, nincs egy kedves szavam sem anyámhoz, legszívesebben hozzá se szólnék/érnék, kikerülném.
Rohadt ez az egész.

Megoldás az mindig van. Én dönthetek, mikor lépek ki. Ennyi vigasz van az egészbe.